Washington még várhat - 4.fejezet (részlet) -

Drága olvasóim, sajnálom, hogy ennyit késlekedem a történet folytatásával, de összeszedem magam és hamarosan továbbírom a sztorit. Kérlek ne haragudjatok rám. Sok puszit küld. Ellie Roberts

---------------------------------------------------------------------------------------------------



– KISASSZONY KÉREM... – szólongatott a szálloda egyik pincére, miközben szemeimmel még mindig a tőlem alig öt asztalnyira, velem szemben helyet foglaló srácot vizslattam.
Már vagy negyedórája egyfolytában egymást néztük... Smaragdszín szemei áthatón pillantottak felém, barna hajának tincsei pedig rendezetlenül omlottak homlokára. Arcán a gyermeki báj és a férfiasság egyszerre keveredett.

***

– Ezt az italt itt – mutatott a tálcáján elhelyezett pohár felé – az-az úr küldi. És szeretné tudni, hogy meddig szándékozik még itt maradni a szállodánkban?

– Köszönöm a figyelmességet – mosolyogtam kedvesen a már idősödő kiszolgáló felé – A válaszom pedig, hogy... Ha az úriember annyira kíváncsi, miért nem jön ide saját maga kideríteni?

– Oké akkor... – kereste a szavakat –...megkérdezem tőle – fejezte be végül, majd miután letette az italomat, sarkon fordult és átment a másik asztalhoz. Tekintetemmel végigkövettem a pincér minden egyes mozdulatát, majd mikor odaért a titokzatos idegenhez, szemeimet az asztalnál ülő két férfit néztem. A felszolgáló, közelebb hajol hozzájuk és beszélni kezdett.

1 megjegyzés: