Drága olvasóim, sajnálom, hogy ennyit késlekedem a történet folytatásával, de összeszedem magam és hamarosan továbbírom a sztorit. Kérlek ne haragudjatok rám. Sok puszit küld. Ellie Roberts
---------------------------------------------------------------------------------------------------
Már vagy negyedórája
egyfolytában egymást néztük... Smaragdszín szemei áthatón
pillantottak felém, barna hajának tincsei pedig rendezetlenül
omlottak homlokára. Arcán a gyermeki báj és a férfiasság
egyszerre keveredett.
***
– Ezt az italt itt – mutatott a tálcáján elhelyezett pohár felé – az-az úr küldi.
És szeretné tudni, hogy meddig szándékozik még itt maradni a
szállodánkban?
– Köszönöm a
figyelmességet – mosolyogtam kedvesen a már idősödő kiszolgáló
felé – A válaszom pedig, hogy... Ha az úriember annyira
kíváncsi, miért nem jön ide saját maga kideríteni?
– Oké akkor... –
kereste a szavakat –...megkérdezem tőle – fejezte be végül,
majd miután letette az italomat, sarkon fordult és átment a másik
asztalhoz. Tekintetemmel végigkövettem a pincér minden egyes
mozdulatát, majd mikor odaért a titokzatos idegenhez, szemeimet az
asztalnál ülő két férfit néztem. A felszolgáló, közelebb
hajol hozzájuk és beszélni kezdett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése